|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 21:48 - |
A nyolcaddöntők összefoglalói
Juvenito és Juventina |
[10-1]
Spanyolország- Franciaország
1-3
A németországi világbajnokság utolsó nyolcaddöntőjében két igazi európai sztárcsapat csapott össze: Spanyolország, illetve a nyolc évvel ezelőtti világbajnok Franciaország. Amennyiben utóbbiak kiesnek, az egyben azt is jelentette volna, hogy Zinedine Zidane-t utoljára láttuk a pályán tétmérkőzésen.
Egy-egy veszélyes támadó mindkét oldalról hiányzott: a spanyoloknál Luis Garcia, míg a túloldalon Trezeguet koptatta a kispadot, azaz a franciák megint csak egy csatárral, Henry-val kezdtek. A kissé defenzív felállásnak az volt az ára, hogy az első negyedórában a spanyolok birtokolták többet a labdát, ám igazi helyzetet egyik kapu előtt sem láthattunk.
Ettől függetlenül nem volt unalmas a mérkőzés, mert a csapatok roppant nagy iramot diktáltak, csak a kapuk előtt fogyott el a tudomány. Mindenesetre Zidane-on látszott, hogy nem szeretne még visszavonulni, mert a csoportmérkőzésekkel ellentétben most igencsak aktív volt. A franciák benne és a gyors kontrákban bíztak, ami a félidő közepén többször be is jött, a 23. percben pedig kis híján vezetést is szereztek egy ilyenből.
Ekkor a spanyolok csak asszisztáltak a francia passzolgatáshoz, éppen ezért jött váratlanul vezető góljuk. Igaz, ehhez kellett Thuram, aki a 16-oson belül lépett rá Ibanez lábára teljesen feleslegesen, s az olasz Rosetti játékvezető, aki habozás nélkül megadta a büntetőt, amelyet Villa értékesített.
A gól sokkolta a franciákat, akik ezt követően jó ideig képtelenek voltak épkézláb támadást indítani, igaz ebben bűnös volt a spanyol védelem is, amely rendre lesre állította a gallok akcióit.
Ez azonban a negyvenedik percben nem sikerült, miután Ribery ugrott ki a védők közül, kicselezte Iker Casillast is, és a kapu közepébe lőtt. Így a második félidőben minden kezdődhetett elölről.
A szünet után egy darabig nem nagyon történt semmi, majd az 52. percben megint Casillasnak kellett nagyot védenie. Valószínűleg ekkor unta el a dolgot Luis Aragones, s két perccel később kettős cserére szánta el magát: az észrevehetetlen Raúl és a gólszerző Villa helyén Joaquin és Luis Garcia lépett a pályára. Ez azonban nem hozta meg a spanyolok által várt váltást, mert továbbra is a franciák maradtak támadásban.
A hajrára ezért a spanyol kapitány bedobta Sennát is, és ez már hatott (vagy a franciák fáradtak el), mert az utolsó negyedórában már az ibériaiak vették át a játék irányítását, s többször helyzetbe is kerültek. Egy pontrúgás után, a 83. percben azonban mégis a franciák szereztek vezetést: Zidane ívelt be egy szabadrúgást, amelyet Vieira fejelt a hosszú oldalon a kapuba.
A hátralévő időben a spanyolok támadtak, a franciák meg időt húztak és kontráztak: a hosszabbításban egy ellenakció végén Zidane is betalált, így végleg eldöntve a továbbjutást. Ezzel a vb-t gyengén kezdő francia válogatott megérdemelten jutott a nyolc közé ahol majd - az 1998-as vb-döntő visszavágóján – Brazília ellen lépnek pályára.
Gólszerzők: Villa (28.), Ribery (41.), Vieira (83.), Zidane (92.)
Cserék: Villa helyett 17 Joaquin, Raul helyett 11 Luis Garcia (54.), Xavi helyett 16 Senna (72.) ill. Malouda helyett 9 Govou (74.), Henry helyett 11 Wiltord
Sárga lap: Vieira (67.), Puyol (82.), Ribery (87.), Zidane (91.) |
Brazília- Ghána
3-0
A németországi labdarúgó világbajnokság hetedik nyolcaddöntőjében az ötszörös világbajnok, címvédő Brazília a vb eddigi meglepetéscsapatával, a cseheket kiejtő újonc Ghánával mérkőzött meg. A két gárda eddig egyszer találkozott egymással, még 10 éve, amikor a brazilok 8-2-re győztek.
Ennek ellenére nem tisztelte ellenfelét az afrikai csapat, s bár nem rontott kifejezetten neves ellenfelére, nem is állt be ellene védekezni. Talán ezt nem kellett volna, mert az ötödik percben Kaká remek passza után Ronaldo lépett ki a lesre játszó védők közül, s aztán egy szemtelen csellel Kingston kapust is kicselezve lőtt a hálóba.
Ezzel mellesleg a brazil sztár új világcsúcsot állított fel, hiszen ő az első, aki a vb-k történetében tizenöt gólig jutott (a Japán elleni találkozó után a német Gerd Müllerrel állt holtversenyben tizennéggyel).
Az afrikaiak védősora később sem tündökölt, ezt az első negyedórában kiosztott három sárga lap is jelzett, amelyből kettőt a ghánaiak kaptak kétségbe esett szerelési kísérleteik után, egyet pedig Adriano, miután ugyanúgy kilépett a védők közül, mint Ronaldo, ám a 16-oson belül lövés illetve passz helyett inkább feldobta magát. De Lubos Michel játékvezető eszén nem tudott túljárni.
Érdekes módon jelentősen megváltozott a játék képe a második negyedórában, ugyanis ekkor teljes mértékben uralta a játékot a ghánai csapat, s a brazilok ekkor jobb híján a kontrákra rendezkedtek be. Ezek azonban nem jelentettek különösebb veszélyt, míg az afrikaiak körbe lövöldözték Dida kapuját.
Nagyjából úgy játszottak a ghánaiak, mint a csehek ellen, azzal a különbséggel, hogy most nem ők, hanem az ellenfél vezetett. Szinte a kihagyhatatlant is kihagyták, többször Didának is óriási szerencséje volt. Aztán a félidő utolsó percében mindez megbosszulta magát, mert egy brazil kontra során Cafú adott középre, s a lesgyanús helyzetben érkező Adriano egy méterről a hálóba kotorta a labdát. Mivel a partjelző nem jelzett, a bíró megadta a találatot, így 2-0-s brazil vezetéssel vonultak a csapatok a szünetre. Levonuláskor a játékvezető a lelátóra küldte az afrikaiak szerb trénerét Ratomir Djukovicsot, miután megjegyezte, hogy akár a brazilok sárga mezét is felvehetné.
A szünetben történtek megviselhették a ghánaiakat, mert ugyan ezt követően is próbálkozgattak, de a brazil kapuig már nem nagyon jutottak el, s mintha a kedvüket is elvesztették volna. Mivel a brazilok is jócskán visszavettek a tempóból – amely részükről már az első félidőben sem volt túl nagy – így igencsak ellaposodott a találkozó.
Az első negyedóra végén mindkét csapat cserélt. A hetvenedik percig kellett várnunk az első igazán említésre méltó eseményre, amikor Gyan lövését Dida csak másodszorra tudta fogni.
Aztán tíz perc múlva emberhátrányba került a ghánai csapat, miután Gyan műesésért megkapta második sárga lapját. És mielőtt teljes érdektelenségbe fulladt volna a meccs, öt perccel a rendes játékidő vége előtt, – a változatosság kedvéért – ezúttal Zé Roberto lépett ki a lesre játszó védők közül, Kingston mellett is elhúzta a labdát, majd a kapu közepébe gurított, kialakítva ezzel a 3-0-ás végeredményt.
A nem túl jól, de fegyelmezetten játszó világbajnok végül is megérdemelten jutott a legjobb nyolc közé, mivel a ghánaiak 1-0-nál minden lehetőségüket kihagyták, a védelmük viszont meglehetősen ingatag volt, így tulajdonképpen edzőmeccsé silányították a találkozót.
Gólszerzők: Ronaldo (5.), Adriano (45+1.), Ze Roberto (85.)
Cserék: Emerson helyett 17 Gilberto Silva (46.), Adriano helyett 19 Juninho Pernambucano (61.), Kaká helyett 20 Ricardinho (83.) ill. Addo helyett 9 Boateng (60.), Amoah helyett 12 Tachie-Mensah (69.)
Sárga lap: Adriano (13.), Jaun (42.) ill. Appiah (8.), Muntari (11.), Pantsil (30.), Addo (38.), Gyan (47., 81.)
Kiállítás: Gyan (81.) |
Svájc- Ukrajna
0-0 (0-3)
A labdarúgó világbajnokság hétfő esti nyolcaddöntőjében az újonc Ukrajna azzal a Svájccal csapott össze, amely legutóbb 52 éve, hazai pályán jutott be a világbajnokságon a legjobb nyolc közé. Így mindkét gárda komoly továbbjutási esélyekkel várta a találkozót.
Ennek tükreként azonnal egymásnak estek a csapatok, de negyedóra elteltével látszott, hogy a svájciak – akik ezen a vb-n még nem kaptak gólt – sokkal szervezettebben játszanak, s helyzetekig csak ők jutottak (na nem túl nagy számban).
Az ukránok elsősorban Sevcsenkóban bíztak, s mivel a labdát nem nagyon tudták áthámozni a svájci középpályásokon, elsősorban neki ívelgették előre a labdát. Egy szabadrúgás után Seva fejjel meg is rezegtette a felső lécet. Nem sokat késett a válasz, három perc múlva – ugyancsak szabadrúgás után – Frei döngette meg a kapufát.
Ezzel azonban mintha a svájciak el is lőtték volna a puskaporukat: az ukránok kerültek mezőnyfölénybe, sőt ebben az időszakban kétszer veszélyeztettek is. Nem csoda, hogy Jacob Kuhn, a svájciak szövetségi kapitánya már a 33. percben cserére szánta el magát: Djourou helyén Grichting folytatta a játékot. Ettől függetlenül a félidő hátralevő részére ellaposodott a találkozó.
A játék képe nagyon a második félidő elején sem változott. Mindkét csapat próbálkozgatott, mindenféle különösebb átütőerő nélkül. Ukrán részről ekkor Voronin volt a legaktívabb. Húsz perc elteltével újabb cserével próbálkoztak a svájciak: a nem túl veszélyes támadó, Yakin helyére állt be Streller.
A félidő első igazán szép jelenetére a 67. percig kellett várni, amikor Sevcsenko lőtt centikkel a kapu mellé. Kis szépséghibája a dolognak, hogy előtte kézzel vette le a labdát, de a mexikói játékvezető továbbot intett. Lendületben maradtak az ukránok, s a 75. percben egy szöglet után, a rosszul kimozduló Zuberbühler mellett Guszev fejelt centikkel a kapu mellé. Oleg Blohin ekkor cserélte le első játékosát.
Sajnos az utolsó negyedórában mintha a hosszabbítást várták volna a csapatok, a kapuk szinte nem is forogtak veszélyben. Nem is született már gól, így jöhetett a hosszabbítás.
A kétszer 15 perc első eseménye, hogy Vorobej helyére egy újabb ukrán támadó Rebrov érkezett. Így próbálta meg csapata elég lapos csatárjátékát valamennyire feldobni Blohin. Érdekes módon ettől a svájciak lettek aktívabbak: előbb Barnetta, majd Frei próbálkozott távolról, Vogel pedig valamivel közelebbről. Ezzel el is telt a hosszabbítás első negyedórája.
A másodikban még egy-egy helyzetecske és csere mindkét oldalon, és aztán jöhetett a vb első 11-es párbaja. Az ukránok, egészen pontosan Sevcsenko kezdte és ki is hagyta, de Streller is hibázott az első körben. Sőt a második sorozatban Barnetta is a felső lécet forgácsolta szét, a harmadikban pedig Cabanes lőtt gyengén a kapusba. Mivel az ukránok nem hibáztak többet, 3-0-val ők jutottak tovább, míg a svájciak úgy estek ki a vb-ről, hogy egyetlen gólt sem kaptak.
Cserék: Djourou helyett Grichting (33.), Yakin h. Streller (64.), Frei h. Lustrinelli (117.) ill. Kalinicsenko h. Rotan (75.), Vorobej h. Rebrov (94.), Voronin h. Milevszkij (110.)
Sárga lap: Barnetta (59.) |
Olaszország- Ausztrália
1-0
A németországi labdarúgó világbajnokság ötödik nyolcaddöntőjénben a háromszoros világbajnok Olaszország a vb-re most másodszor kijutó Ausztráliával találkozott. A két válogatott még soha nem találkozott egymással, mégis egyfajta visszavágó volt ez, hiszen négy éve éppen az ausztrálok jelenlegi trénerének, Guus Hiddinknek a csapata, Dél-Korea ejtette ki a vb-n – némi bírói segédlettel – az olaszokat, szóval volt miért visszavágniuk a holland trénernek.
Mindkét gárdában volt egy nagy hiányzó: előbbieknél Totti, utóbbiaknál Kewell nem került be a kezdőbe. De Totti hiánya ellenére igencsak támadó felállásban, három támadóval – Del Piero, Toni, Gilardino - állt ki az olasz csapat, amely eddig nem volt annyira jellemző a csapatra. Az első percekben nem is látszott ez a támadó szándék, mert az ausztrálok neki rontottak a kékeknek.
Aztán Toni került óriási helyzetbe, s ezt követően már óvatosabban játszottak az auszik is. Óvatosság ide vagy oda, a félidő közepén Gilardinónak és Toninak is óriási lehetősége volt, ám Schwarzer kapus remekül védett. Az első fél óra végén aztán Chipperfield lövésénél Buffonnak is minden tudására szüksége volt, hogy hárítani tudjon.
Ha nem is volt túlságosan magas színvonalú a mérkőzés, a mindenképpen izgalmas és közönségszórakoztató játékot hozott a félidő hajrája, s bár az olaszoknak jóval több helyzetük volt, mégis az ausztrálok vonulhattak le elégedettebben a pályáról: egyrészt mert a helyzeteket az azzurik mind ki is hagyták, másrészt, mert egyáltalán nem voltak alárendelt szerepben.
Nem csoda, hogy a szünetben Lippi mester cserélt, s Gilardino helyére egy másik támadót Iaquintát hozta be. A játék képe ettől függetlenül nem változott, egészen az 51. percig. Ekkor azonban a gólhelyzetben lévő Brescianót Materazzi buktatta, s ezért kiállította őt a játékvezető. Azonnal aktívabbá váltak az ausztrálok, s előbb Bresciano lőtt centikkel a kapu fölé egy szabadrúgást, majd Chipperfield lövését védte Buffon.
Nem csoda, hogy Lippi mester megint cserélt, s lehozta az egy meccsre való helyzetet kihagyó Tonit, s egy védőt, Barzaglit hozta be. Ezt követően állandósult az ausztrálok mezőnyfölénye, de újabb helyzetbe jóideig nem sikerült jutniuk. Kissé leült a meccs, amelyet Lippi úgy próbált meg javítani, hogy Del Piero helyére Tottit küldte pályára. Hiddink az első cserével a 81. percig várt, amikor Aloisi jött be.
A hajrát Cahill fejese vezette be, aztán Bresciano lőtt fölé, majd Viduka elől mentett Buffon. Állandósult az ausztrálok nyomása. A labda birtoklás aránya ekkor 60-40 százalék volt a javukra. A túloldalon Iaquinta lövése volt a válasz, ám ehhez az ausztrál védelem adta a passzt.
És nem azért olaszok az olaszok, hogy ilyen helyzetből ne tudjanak felállni. Amikor már mindenki a hosszabbítást várta, Grosso cselezgetett a rendes játékidő hosszabbításának utolsó percében az ausztrál tizenhatoson belül, majd átesett az előtte fekvő Neillen, s a játékvezető némi meglepetésre 11-est ítélt, amelyet Totti bombázott a hálóba.
Így az olaszok jutottak a nyolc közé – hogy jogosan-e, arról megoszlanak a vélemények -, ahol az esti Svájc-Ukrajna meccs győztese lesz majd az ellenfelük.
Gólszerzők: Totti (90+3.)
Cserék: Gilardino helyett Iaquinta (46.), Toni h. Barzagli (55.), Del Pier h. Totti (74.) ill. Sterjovski h. Aloisi (82.)
Sárga lap: Grosso (29.), Gattuso (88.), Zambrotta (90. ill. Grella (22.), Cahill (50.), Wilkshire (61.)
Kiállítás: Materazzi (51.) |
Portugália- Hollandia
1-0
Van Bommel volt a találkozó első főszereplője: a 2. perc elején előbb alig lőtt kapu mellé, majd egy perccel később az őt remekül átjátszó Cristiano Ronaldót buktatta egy sárga lapért.
Ezt követően Boulahrouz piros lapot érő mozdulatát nézhettük döbbenten: a jobbhátvéd legalább két ütemet késve tele talppal szállt bele Ronaldo combjába a kezdőkörben. Valamilyen egészen megmagyarázhatatlan módon Ivanov kezében azonban csak a sárga lap villant.
A portugál szélső szemmel láthatóan sántított az esetet követően, majd többször is lejött az oldalvonal mellé fagyasztásra: arca azonban fájdalomról és elkeseredettségről árulkodott.
A hollandok gyorsan, lendületesen játszottak a találkozó elején, portugálok azért színezték is egy keveset, ami abból állt, hogy oldalra is passzoltak, nem csak kizárólag előre. A hollandok Robbent keresték elsősorban a labdákkal, de tulajdonképpen írhatnánk azt is, hogy állandóan.
Amikor a narancs mezesek kicsit lassítottak volna a játékon, vezetést szereztek a portugálok. Scolari tudta, miért tartotta fent meghatározó, ám erősen sántikáló játékosát, Ronaldót, aki előbb a félpálya közelében egy határozott mozdulattal elvette a labdát ellenfelétől, majd azzal a lendülettel két holland között ugratta ki a jobb szélen meglóduló Decót. Mondhatnánk, a többi már rutinmunka volt, de ez nem lenne igaz. Nagyszerű volt ugyanis Deco centerezése, Pauleta tökéletesen készítette le a labdát, Maniche pedig fantasztikus cselt követően pazar lövéssel vette be Van der Sar kapuját.
Ronaldo mindeközben már combfixet is kapott, aztán a 33. percben a földön maradt, cserét kért, de a büszkesége nem engedte, hogy hordágyon vigyék le: saját lábán, könnyek között távozott.
Holland részről Robin Van Persie mutatott végre valamit, a sokadik csele után a portugálok közül két védő szállt el egyszerre, ám a jobbszélső a kaputól hat méterre, éles szögből magasan keresztbe lőtt. Szép akció, peches befejezés.
Kisvártatva Nuno Valente a felugró Robben vállát talpalta le, a játékvezető mégis kifelé ítélt szabadrúgást, mert az eset előtt közvetlenül Kuyt szabálytalankodott védőjével.
Azért akadt említésre méltó lehetőség is. Ismét a jobb oldalon került helyzetbe a portugál csapat, de a beadást követően Pauleta közeli lövését bravúrral védte lábbal Van der Sar. A portugálok minden erejüket a jobb oldalra tartogatták, a balt és az ott rájuk leselkedő Boulahrouzt jó messzire elkerülték.
Costinha azonban igen nehéz helyzetbe hozta övéit, amikor két sárga lapot szedett össze még a szünet előtt, így emberhátrányba kerültek a portugálok. Scolari természetesen alkalmazkodott a helyzethez: a második félidőre lehozta egy szem csatárát, Pauletát és beküldte a védekező középpályás Petit-t. Tulajdonképpen az előny megtartására és esetleges kontrákra rendezkedtek be a portugálok.
A százalékokban egyébként is kifejezhető holland mezőnyfölény a második félidő elején helyzetekben is megmutatkozott: Cocu a felső lécet forgácsolta szét, majd Van Bommel nem is töltött, csak lőtt: a legveszélyesebb kísérlete az volt, amelyet a vetődő Ricardo majdnem bevédett.
A 60. percben kiegyenlítettek a hollandok, már ami a piros lapok aranyát illeti: Figo ment volna el a bal szélen, amikor Boulahrouz lekönyökölte. Második piros lapos cselekedete második sárgát ért, így kiállt a védő is.
Ezt követően kisebb tömegjelenet alakult ki, ami sejttette: nem a futball játssza majd a főszerepet a folytatásban.
Sérülés miatt a portugálok rúgták ki a labdát, amit a hollandok a sportág íratlan szabályaival ellentétben nem adtak vissza. A lendületbe jövő Heitingát ezért hátulról buktatta Deco, de a játékvezető egy sárga lappal megkegyelmezett neki. Nem úgy Van Persie Petit-nek…
Miközben utóbbi társaival együtt Heitingán akarta számon kérni a történteket, a holland felmentő sereg még időben érkezett és előbbi nagyot taszajtott rajta. Lökdösött hirtelen mindenki mindenkit zsebkendőnyi területen, de piros lap nélkül fejezték be a másfél perces attakot, ami kisebbfajta világszenzációval ért fel.
Deco azonban csakhmar második sárga lapját is összeszedte, a portugálok így visszatértni kényszerültek szünet utáni alapfeladatukhoz: megőrizni egygólos előnyüket.
A találkozó hajrájában ismét futballoztak a csapatok, nyomtak a hollandok, helyzetek sokaságát alakították és hagyták ki. Talán ha a kapitánnyal a taktikai utasítások miatt összevesző Van Nistelrooy a pályán van, más lett volna a végeredmény, így azonban Portugália továbbjutott, Hollandia kiesett.
A győztes ellenfele a negyeddöntőben az Ecuadort David Beckham góljával 1-0-ra legyőző Anglia lesz.
Gólszerző: Maniche (23.)
Csere: C. Ronaldo helyett 11 Sabrosa (34.), Pauleta helyett 8 Petit (46.), Figo helyett 19 Tiago (84.) ill. Mathijsen helyett 10 Van der Vaart (56.), Van Bommel helyett 14 Heitinga (67.), Cocu helyett 19 Vennegoor of Hesselink (84.)
Sárga lap:Maniche (20.), Costinha (31., 45.+1.), Petit (50.), Figo (60.), Deco 71., 77.), Ricardo (76.), Nuno Valente (77.) ill. Van Bommel (3.), Boulahrouz (7., 62.), Van Bronckhorst (59., 90.+3.), Sneijder (71.), Van der Vaart (73.)
Kiállítás: Costinha (45.+1.), Deco (77.) ill. Bulahrouz (62.), Van Bronckhorst (90.+3.) |
Anglia- Ecuador
1-0
A vasárnapi első nyolcaddöntőben az egyik favoritnak tartott Anglia és a második vb-szereplése során némi meglepetésre először továbbjutó Ecuador csapott össze egymással Stuttgartban. A két csapat eddig mindössze egyszer találkozott egymással, még 1970-ben, de az akkori 2-0-ás angol győzelemmel zárult találkozóból elég nehéz bármilyen tanulságot levonni. Ettől függetlenül az angol gárda tűnt esélyesnek, amely azonban mindössze egy csatárral, Wayne Rooneyvel állt fel.
Ennek tükrében az első tíz perc óvatos tapogatózással telt el, ám ekkor Terry hibája után Carlos Tenorio került óriási helyzetbe, ám végül a kétségbeesetten visszarohanó Ashley Cole lábáról a felső lécre, s onnan az alapvonalon túlra került a labda.
Bizony megfagyott a vér az angol szurkolókban, de még a játékosokban is: mintha most tudatosult volna először az angolokban, hogy akár ki is eshetnek a nyolcaddöntőben. Egy pár percig mintha kissé görcsösen is játszottak volna, ám az első negyedórát követően állandósult az angol mezőnyfölény.
A félidő közepén Beckham szabadrúgásai után alakultak ki veszélyes szituációk, ám kapura egy sem volt veszélyes. nem úgy a másik oldalon Mendez szabadrúgása, amely végül Rio Ferdinand lábáról ment centikkel a jobboldali kapufa mellé. Az első félóra végén Lampard lőtt, de ezt meg Mora kapus hárította magabiztosan.
Az utolsó negyedórában aztán hajrá helyett igencsak ellaposodott a találkozó, az utolsó percekben ráadásul az ecuadoriak birtokolták többet a labdát, így a szünetre az angolok kapitánya vonulhatott le kevésbé elégedetten.
Mindezek ellenére a szünetben egyik oldalon sem volt csere. Talán az angolok valamivel aktívabban kezdték a második félidőt, de igazán veszélyes helyzetig nem sikerült jutniuk. Aztán ami nem sikerült akcióból, összejött Beckham szabadrúgásából. Az aranyfiú a 60. percben balról, 22 méterről végzett el egy szabadrúgást, s a labda a kicsit későn és furcsán vetődő Mora ujjáról a jobboldali kapufára, onnan pedig a hálóba pattant.
A gól jelentősen megváltoztatta a játék képét, hiszen az angolok most már nyugodtabban játszhattak és védekezhettek, míg az ecuadoriaknak támadniuk kellett. Egy ilyen akció során Valencia került helyzetbe, de Robinson - a meccs során először - bravúrral védett.
Luis Fernando Suarez cserékkel próbált frissíteni: lehozta a két Tenoriót, de a játék képe ezt követően sem változott különösebben. Az ecuadoriak támadgattak, különösebb átütőerő nélkül, az angolok pedig a fellazuló védelemmel szemben több veszélyes akciót is vezettek. Ekkor leginkább Rooney élt, s hol saját maga veszélyeztetett, hol pedig a társakat hozta helyzetbe, de újabb gól nem született.
Így aztán az esélyesebbnek tartott Anglia - ha nehezen is - de hozta a kötelezőt: legyőzte Ecuadort és bejutott a legjobb nyolc közé. Ellenfelük a negyeddöntőben az esti Portugália-Hollandia meccs továbbjutója lesz majd.
Gólszerző: Beckham (60.)
Csere:J. Cole helyett 15 Carragher (77.), Beckham helyett 19 Lennon (87.), Gerrard helyett 20 Downing (90.+2.) ill. E. Tenorio helyett 7 Lara (69.), C. Tenorio helyett 10 Kaviedes (71.)
Sárga lap: Terry (18.), Robinson (77.), Carragher (83.) ill. Valencia (24.), C. Tenorio (37.), De la Cruz (67.) |
Argentína- Mexikó
2-1
Az argentin válogatottból kimaradt a sérüléssel bajlódó Burdisso, a csatársorban ellenben bekerült az előző mérkőzésen pihentetett Saviola és Crespo.
A mexikóiaknál viszont némileg felforgatta Lavolpe kapitány a csapatot, bekerült Guardado és Castro is, akik eddig finoman szólva sem számítottak kulcsembernek.
Meglepetésre Mexikó szerezte meg a vezetést, miután Pardo szabadrúgása után Marquez elé csúsztatták a labdát, és az előrehúzódó védő a léc alá lőtt.
Nem sokáig örülhettek a zöldek a vezetésnek, mert ők is egy pontrúgás után kaptak gólt. Jobb oldali szöglet után Borgetti menteni akart Crespo elől, ám olyan szerencsétlenül csúsztatott, hogy a labda a saját hálójában kötött ki.
Negyedóra múlva Crespo már nem akarta másra bízni a góllövést, ám hiába ugrott ki nagyszerűen a mexikói védők között, nem csak Sanchez kapus, hanem a kapu mellett is elemelte a labdát. A mexikóiak is próbálkoztak, Borgetti egy remek lövéssel jelezte: ők is a pályán vannak.
Mi az, hogy a pályán vannak! Az első félórában sokkal jobban kombináltak, mint az esélyesebb argentinok. A dél-amerikaiak a középpályán nem tudtak fölényt kiharcolni, ez többek között Riquelme szürkébb játékának volt köszönhető.
Érzékeny veszteség érte a játékrész vége előtt a mexikóiakat, ugyanis Pavel Pardo cserét kért. Ezzel az egyik kulcsember esett ki a csapatból.
A lefújás előtt a labdát elvesztő Heinze felrúgta Borgettit, de megúszta sárga lappal, mivel Busacca játékvezető úgy ítélte meg, hogy a középre záró Ayala miatt még nem lett volna gólhelyzetben a korábban öngólt szerző mexikói csatár.
A második játékrészt visszafogottan kezdte mindkét csapat, közel tíz percig nem is alakult ki helyzet. Akkor azonban Borgetti óriási ziccerbe került, de Abbondanzieri hatalmas bravúrral kiütötte a közeli lövést.
Ez már az argentin csapatot is felébresztette, előbb Maxi Rodriguez kacska lövését védte Sanchez, majd az egész első félidőben a labdával alig találkozó Saviola rontott el legalább akkora helyzetet, mint Borgetti.
A mexikóiak a továbbiakban is egyenrangú ellenfelei voltak az argentinoknak, akiknél Pekerman kapitány a támadójáték javítása érdekében harcba dobta Aimart, Tevezt, majd Messit is.
Az utolsó másodpercekben szabályos góltól fosztotta meg a játékvezető Argentínát: Tevez hiába passzolt a hálóba, az előtte gólpasszt adó Messi pozícióját lesnek minősítette Arnet asszisztens, így jöhetett a hosszabbítás.
Talán jobb is, hogy érvénytelenítették ezt a találatot, ugyanis szegényebbek lettünk volna egy csodagóllal, amit Maxi Rodriguez szerzett: a középpályás mellre vett egy átívelést, majd ballal, gyönyörű mozdulattal a hosszú sarokba zúdította.
A gól után az argentin együttes némileg érthetően visszaállt, a mexikóiak minden erejüket mozgósították az egyenlítés érdekében, ám nem jártak sikerrel. Argentína győzelmével bejutott a negyeddöntőbe, ahol Németország lesz az ellenfele.
Gólszerző: Crespo (9.), Maxi Rodriguez (98.), ill. Marquez (5.)
Csere: Crespo és Cambiasso helyett Tevez és Aimar (75.), Saviola h. Messi (84.) ill. Pardo helyett Torrado (38.), Guardado h. Pineda (65.), Morales h. Zinha (74.)
Sárga lap: Heinze (45+1.), Marquez (70.), Castro (85.), Torrado (118.), Fonseca (119.) |
Németország- Svédország
2-0
Mindkét együttes a legjobb összeállításban kezdte a találkozót, a svédeknél visszatérhetett az elmúlt másfél meccset sérülés miatt kihagyó Ibrahimovic is.
A német együttes hamar megszerezte a vezetést: egy felívelés után képtelenek voltak felszabadítani a svéd védők, Klose kiugrott közöttük, és bár előle Isaksson még egy bátor kivetődéssel mentett, Podolski lövése után már nem tudott hárítani. Bár Lucic még megpróbálta kifejelni a labdát, de már csak beljebb tudta azt segíteni.
Továbbra is lendületben maradt a házigazda együttes, Klose remekül tartotta meg a labdát három védő mellett, majd középre passzolt. Podolskira már későn váltott oda a negyedik svéd, Edman, az első gól szerzője így ellőtte Isaksson mellett a játékszert.
A svédek teljesen összezuhantak a gyorsan kapott két gól után, a németeknek pedig egyre inkább megjött a lövőkedvük, Schneider, Ballack, Podolski és Frings is távolról veszélyeztetett.
Isakssonnak továbbra is rengeteg dolga volt, ám a svéd kapus több esetben is rendkívül fontos helyzetekben hárított. A másik oldalon Jens Lehmann végigunatkozta az első félórát.
A 34. percben a svéd csapat végleg „hazavágta” magát, amikor Lucic teljesen feleslegesen szabálytalankodott Kloséval szemben a félpályánál. Carlos Simon játékvezető – talán némileg szigorúan – felmutatta neki a második sárga lapot, amelyet a piros követett.
Lagerbäck kapitány azonnal reagált a kiállításra, behozott egy újabb középső védőt Hansson személyében, Källströmöt pedig lecserélte. A fiatal középpályás valóban gyengén játszott, de nem ő volt az egyedüli a svéd csapatból...
A második félidő elején némileg váratlanul – de jogosan – büntetőhöz jutott a svéd csapat Larsson felrúgása után. A sértett azonban magasan a kapu fölé bombázott.
Ez a lehetőség felébresztette a játékrészt kissé álmosan kezdő német együttest, Ballack kiváló lövése a kapufán csattant, igaz, Isaksson nagy bravúrral ért bele a labdába. Ha a svéd kapus nem véd ilyen jól a mérkőzésen, bizony nagyobb lett volna már a különbség.
A félidő közepén kissé leült a játék, a németek elégedettek voltak a különbséggel, míg a svédek tíz emberrel már nem tudtak változtatni. A végén a házigazda újra felpörgette a játékot, ám Isaksson továbbra is magabiztosan védett, így maradt a kétgólos különbség.
A svéd válogatott elbúcsúzott a további küzdelmektől, a német válogatott negyeddöntőbeli ellenfele az Argentína-Mexikó összecsapás győztese lesz.
Gólszerzők: Podolski (4., 12.)
Csere: Schweinsteiger helyett Borowski (72.) Podolski h. Neuville (74.) ill. Källström helyett P. Hansson (38.), Jonson helyett Wilhelmsson (52.), Ibrahimovic h. Ällback (72.)
Sárga lap: Frings (27.) ill. Lucic (28., 35.), Jonson (48.), Ällback (78.)
Kiállítva: Lucic (35.) |
A nyolcaddöntő párosítása
|
A nyolcaddöntők összefoglalói
Juvenito és Juventina |
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
